Robotika és biotechnológia
Felfogni is nehéz, hogy a technológiai fejlődés
milyen jövőt hozhat el!
Az ISTEN kezében a HAZA szolgálatában és a CSALÁD biztonságában!
A Mercedes célja a projekttel, hogy a robotmunkások „fizikailag megterhelő, ismétlődő, unalmas feladatokat lássanak el, amire egyre nehezebb megbízható munkaerőt találni”. A gyártó APPTRONIK szerint a jövőben más autógyártók is átveszik majd a Mercedes gyakorlatát, mely szerint a robotok segítségével alacsony szakképzettséget, de komoly fizikai erőt igénylő feladatokat tudjanak automatizálni.
Látványosan fejlődik a biotechnológia is, amely szintén a maga nemében egy sötét ló a jövő gazdasága tekintetében. A robotika és a biotechnológia egyre inkább formálja a jövőt, melyben a technológiai fejlődés és a társadalmi változások szoros összefonódása új kihívásokat és lehetőségeket hoz. Ahogy ezek a technológiák tovább fejlődnek, komoly társadalmi és gazdasági kérdéseket vetnek fel, amelyek megválaszolása elengedhetetlen az Európa Unió versenyképessége szempontjából is.
Míg a robotizáció alapvetően versenyképességi, beruházásösztönzési, valamint gazdaságpolitikai kérdés, addig a biotechnológia jelenleg inkább egészségügyi és életmódbeli „felségterület” mind az EU-ban, mind pedig a tagállamokban, miközben mindkét témakör nagyon komoly és átható társadalompolitikai perspektívákkal bír. A nemrég bemutatott Draghi-jelentésben is többször szerepelnek ezek a témák, de még talán így sem elég hangsúlyosan. (Például az idősödés kapcsán a közszolgáltatások digitalizálása kerül szóba, de nem merül föl az agykutatás jelentősége, amely az idősödés folyamatának kulcsterülete. Azt Mario Draghi is megjegyzi, hogy az EU robotikai ipara erőteljes növekedést könyvelhetett el az elmúlt évtizedben úgy, hogy Európa jelenleg Kína után a második legnagyobb piac, és továbbra is világszerte jelentős beszállító, bár az összes újonnan telepített robot 73%-át már Ázsiában szerelik össze, míg Európában csak 15%-át. Az EU kutatási és innovációs politikája ugyanakkor nem kapcsolódik kellőképpen iparpolitikájához, teszi hozzá Draghi, és példaként említi, hogy a Horizon Europe program nem helyezi előtérbe a gyártási folyamatokat, például az automatizálást és a robotikát. Ez csak a jéghegy csúcsa, ha valóban előre tekintünk, és versenyképességi kihívásokról beszélünk. A versenyképesség bár közgazdasági folyamat, egyben egy társadalompolitikai ügy is. A gyilkos hadirobotokról és drónokról már konferenciákat szerveznek az ENSZ-ben és szerte az EU-ban, de hivatalosan senki sem beszél arról, hogy a sérült és fogyatékossággal élő emberek érdekében fejlesztett implantátumok és a humán genom esetleges előnyös módosításának lehetősége milyen lehetőségeket és veszélyeket hordozhat magában.
A kérdés az, hogy ezek a technológiák valójában hogyan írhatják át a társadalmak szociális szöveteit, mobilitását és perspektíváit, ugyanis a két terület (a robotizáció és a biotechnológia) egyre inkább össze fog érni a modernizáció, más kifejezéssel: élve a technológiai szingularitás útján.
Ennek ékes példája az az elképesztő elméleti fejlesztési irány, amelynek célja, hogy nanorobotokkal erősítsék az agyban lévő szinopszisok közti kapcsolatokat, mely talán még jelenleg tudományos fantasztikum, de a közeljövőben felfogni is nehéz lesz, hogy ez mit is jelenthet majd az az emberiség számára.
Honnan is indult mindez a gyakorlatban?
Ha csak egyetlenegy dátummal kellene kezdenünk a gondolkodást, akkor az legyen a 2012-es év.
Mesterséges inteligencia a mobilokon
Ekkor jelent meg tömegesen a mesterséges intelligencia a leggyorsabb mobiltelefonokban (iPhone 4s),
Biotechnológia, génmódosítás
továbbá a Nobel-díjas Karikó Katalin magyar tudós nevéhez is köthető biotechnológiai fejlemények és a génmódosítást lehetővé tevő szabadalmak (CRISPR Cas9) ekkor érkeztek olyan újabb mérföldkövekhez, amelyek mára már meg is változtatták a világot.
Mindkét technológia által nem csupán arra vált képessé az ember, hogy fizikai és gazdasági környezetét átalakítsa, hanem gyakorlatilag lassan önmagát is (biotech-szociális forradalom). Tehát ezek a bonyolult kérdéskörök, a migráció kezelése, a családpolitika, a szociális- és munkajogok, egészségügyi ellátásokhoz való jog, az automatizáció és robotika, valamint akár az emberi jogok és a transzjogok kapcsolódásai és azok összefüggései csak tágabb kontextusukban érthetőek meg.
Demográfiai „ellenforradalom”!
Mindeközben az elmúlt 50 év demográfiai robbanása a világban úgy következett be, hogy a fejlett országokban, és egyre inkább már a közepesen fejlett országokban is tapasztalható egy fokozatos, ámde gyorsuló népességcsökkenés. George Friedman a 2010-ben megjelent sikerkönyvében („Következő Évszázad”) leírtak szerint mindez valójában akár „természetesnek” is tekinthető a fejlődő közegészségügynek, az egyre magasabb képzettséget megkövetelő, összetettebb szolgáltatásoknak és ipari termelésnek, az egyre magasabb szintű és a családok számára elérhető (ám egyre költségesebb) oktatásnak, valamint a posztindusztriális, a családtól elváló (állami) szociális-biztonsági rendszereknek köszönhetően. A demográfiai folyamatoknál a születendő gyermekek mellett az idősödés kérdésköre az, ami a történelemben soha nem látott módon fel fog vetődni, mint kihívás, új dilemmákat és paradigmaváltásokat hozva a szociálpolitikában is. A százévesek száma 2050-ig csaknem ezer százalékkal fog nőni, de még a 65 éven felüliek aránya is 188%-kal fog bővülni az Európai Bizottság egy korábbi, 2012-es, átfogó becslése szerint.
Az idősödéssel kapcsolatos teljesítményromlást jelentő demencia és alzheimer-kór a tévhittel ellentétben elsősorban nem a fejlett országok lakóit fogja legsúlyosabban érinteni, hiszen a magasabb életszínvonal és a jobb munkakörülmények, hatékonyabb egészségmegőrzés okán egészségesebben élnek az emberek a fejlett világban. Ezért is különösen fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert a magasabb nyugati fizetések elszívó hatása miatt Kelet-Európában az ápoló-gondozó munkaerő kínzó hiánya hamarabb fog jelentkezni.Ennek tükrében érdemes figyelembe venni azt, hogy a Bain Company elemzőház által 2018-ban készített átfogó előrejelzése szerint a robotika óriási változásokon fog keresztül menni, további hatalmas transzformációkat generálva. Ha csak az amerikai gazdaságot nézzük, akkor 2015. és 2030. között várhatóan átlagosan 30%-kal növelhető a munkaerő termelékenysége az egyre fejlettebb technológiának köszönhetően. Ez azt jelenti, hogy például az ipar területén ez a mutató 55%-os is lehet, míg az egészségügy és szociális ellátások terén is már akár 18%-os termelékenységnövekedés is elképzelhető.
A Bain szakértői szerint 2015. és 2030. között az idősödés miatt 55 millió ember fog hiányozni az amerikai munkaerőpiacról, akik természetesen egyre inkább pörgetni fogják az ápolás-gondozás iránti keresletet. Az átalakulás nagyságrendjének érzékeléséhez az amerikai mezőgazdaság 1900-1940 között tapasztalt átalakulását vették alapul az elemzők, ekkor 40 év alatt a munkahelyek közel 40%-a megszűnt. 2020. után azonban mindössze a következő 10-20 évben a munkahelyek 20-25%-a fog teljesen átalakulni, vagy megszűnni. Csak összevetésképpen: 1970. és 1990. között a munkahelyek „csak” 13%-a alakult át.
Forradalmian új irányok az egészségügyben.
Az egészségügy és az életmód(váltás) tekintetében a 2010-es évektől kezdődően előbb a testen hordott orvosi eszközök, szolgáltatások (algoritmusok) kezdtek el terjedni az „okos” eszközök használatával. Az egészségügyi adatok tömeges digitalizációja révén a mesterséges intelligencián alapuló algoritmusok is egyre nagyobb mértékben járulnak hozzá az egészségügyi diagnosztika eszköztárához, az egyre nagyobb mértékben és ütemben alkalmazott orvosi és műtéti robotok (pl. sebészet) mellett. A robotok és az algoritmusok alkalmazása kapcsán forradalmian új irányok kezdenek kirajzolódni, és nem vagyunk attól sem messze, hogy akár gondolat-vezérelten is működjenek rehabilitációs eszközök is. Elterjedésük ma már talán csak évek kérdése, hiszen például Elon Musk is külön, gyümölcsöző üzletágat kíván erre építeni, melyre jó bizonyíték az, hogy 2023. nyarán még csak az előzetes engedélyt kapta meg az amerikai hatóságtól (FDA) az emberkísérletekre, tavaly szeptemberben a Neuralink már azt közölte, hogy a hivatalos jóváhagyást is megkapta a bénult betegek számára készült agyi implantátumának teszteléséhez.
Legújabb fejlemény, hogy kínai kutatók géntechnológiával alkotnak „neuronnagyobbító” megoldást, ami azt jelenti, hogy génszekvenciát is be lehetne ültetni az elektródákba a célból, hogy az agyban lévő neuronok nagyobbak legyenek és könnyebben „olvashatóak” legyenek az implantátumok számára. A nanorobotok elvi lehetőségével az agyban, nem túlzás a „feljavított emberről”, mint új jelenségről beszélni. Ez egy olyan új fejlemény lehet, amire egyelőre nincs társadalmi és politikai, és különösen uniós válasz, hiszen ez lényegében a fogyatékossággal kapcsolatos eddigi, emberi jogi aspektust kérdőjelezheti meg hosszabb távon. Ráadásul egy, a mainál sokkal egészségesebb és hosszabb élettartammal rendelkező (akár egy genetikailag feljavított) népesség esetén a jelentősen kitolódó, egészségben megélhető, növekvő élethossz a tömeges bevándorlás szükségességét is átírhatja, ha az időskori fogyatékosságok megjelenését is a töredékére lehetne szorítani, illetve megelőzni, exponenciálisan javítva a meglévő népesség aktivitását.
A munkaerőpiac és az AI szimbiózisa?!
